A Europe’s Environment 2025 riport hat fő fejezetben ad Európa környezeti állapotáról helyzetképet, miközben azt is vizsgálja, hogy az Európai Unió mennyire halad a 2030-as és 2050-es környezetvédelmi célok teljesítése felé, valamint milyen tényezők segítik vagy akadályozzák ezt a folyamatot.
A Europe's Environment az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legátfogóbb, ötévente megjelenő európai környezeti állapotértékelése, amely tudományos alapon mutatja be Európa környezetének helyzetét, a fő trendeket, valamint a fenntarthatósági célok felé tett előrehaladást.
A 2025-ös jelentés alaptézise, hogy a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése, a szennyezés, az erőforrás-felhasználás és a gazdasági versenyképesség kérdései szorosan összefonódnak. A jelentés ezen logika mentén hat nagy témakör köré szervezi értékelését.
Cikksorozatunk [https://eionet.kormany.hu/megjelent-a-soer-2025-europa-atfogo-kornyezeti-helyzetertekelese] ezen részében áttekintjük a hat fő fejezetet, ezzel bemutatva, hogyan kapcsolódnak egymáshoz azok a környezeti, gazdasági és társadalmi folyamatok, amelyek meghatározzák Európa jövőjét.
1. Európa rezilienciájának erősítése egy instabil világban
A jelentés első fejezetének fő megállapítása, hogy Európa környezeti kihívásai nem elszigetelten jelentkeznek. A geopolitikai feszültségek, az energiaellátás biztonsága, a nyersanyagokhoz való hozzáférés, valamint a klímaváltozás hatásai együttesen alakítják a régió jövőjét.
· A jelenlegi geopolitikai válságok közepette a környezeti fenntarthatóság a biztonság és a versenyképesség alapvető feltétele. Tartós biztonság nem érhető el ellenálló ökoszisztémák és fenntartható erőforrás-gazdálkodás nélkül.
· Az egészséges ökoszisztémák kulcsszerepet játszanak az élelmiszer- és vízbiztonság biztosításában, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, míg a körforgásos gazdaság és a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés csökkenti Európa importfüggőségét.
· A klímaváltozás és a szennyezés jelentős emberi és gazdasági károkat okoz: 1980 és 2023 között az EU 27 tagállamában több mint 240 000 halálesetet okoztak az időjárással és az éghajlattal összefüggő szélsőséges események, amelyek egyúttal több mint 730 milliárd eurós gazdasági kárt eredményeztek.
· A természeti környezet romlása közvetlen gazdasági kockázatot jelent, mivel az európai vállalkozások és a pénzügyi rendszer 3/4 része az ökoszisztéma-szolgáltatásoktól és a természeti erőforrásoktól függ.
· Az energia-, élelmiszer-, közlekedési és ipari rendszerek átalakítása elengedhetetlen, és bár Európa már jelentős eredményeket ért el annak dekarbonizációjában, a rendszerszintű átmenetet minden ágazatban jelentősen fel kell gyorsítani.
2. A fejlődő európai politikai keretrendszer
A második fejezet azt vizsgálja, hogyan változott az Európai Unió környezet- és klímapolitikai keretrendszere az elmúlt években.
· Az EU új versenyképességi stratégiája (Competitiveness Compass) a versenyképességet az innovációra, a dekarbonizációra és a biztonságra építi, amelyek mind szorosan kapcsolódnak a környezet- és klímavédelmi célokhoz.
· Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) alapvetően átalakította az uniós szakpolitikát azzal, hogy hosszú távú, rendszerszintű átmenetet indított el a fenntarthatóság és a 2050-es klímasemlegesség felé. A Green Deal keretében elfogadott jogszabályok végrehajtása továbbra is kiemelt uniós prioritás.
· Az EU ambiciózus klíma- és környezetvédelmi céljai megerősítették Európa nemzetközi vezető szerepét a globális környezetvédelmi megállapodásokban, például a Párizsi Egyezmény és a Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Keretegyezmény végrehajtásában.
Forrás: Unsplash/ Javier Miranda
3. Európa környezete és éghajlata: jelenlegi helyzet és kilátások
A harmadik fejezet tekinthető a jelentés szakmai magjának. Itt található a környezet és az éghajlat jelenlegi állapotának részletes értékelése. A fejezet három nagy területet vizsgál: a biodiverzitás és az ökoszisztémák helyzetét, a klímaváltozás mérséklésével és az alkalmazkodással kapcsolatos eredményeket, valamint a szennyezés és a környezeti egészség kérdéskörét.
· Európa a világ leggyorsabban melegedő kontinense, ezért a klímaváltozás egyre súlyosabb veszélyt jelent az emberek életére, a gazdaságra, az infrastruktúrára, az ökoszisztémákra és a biztonságra.
· A klímaválság kezelése kettős megközelítést igényel: egyszerre kell növelni az ellenállóképességet és enyhíteni a klímaváltozás hatásait, első sorban az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével, valamint a szén-dioxid-elnyelés növelésével.
· Az EU jelentős előrelépést ért el a klímaváltozás hatásainak enyhítésében, példája megmutatja, hogy az éghajlat-politikai intézkedések hogyan növelhetik a versenyképességet és az energiabiztonságot azáltal, hogy csökkentik az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és növelik a hazai termelésű megújuló energia arányát.
· A biológiai sokféleség állapota Európa szárazföldi, édesvízi éstengeri ökoszisztémáiban egyaránt rossz, ami a termelési és fogyasztási rendszerekből,elsősorban az élelmiszer-rendszerből eredő tartós nyomás következménye. Összességében a védett élőhelyek 81%-a rossz vagy elégtelen állapotban van, a talajok 60–70%-a degradálódott, és a vízek 62%-a nem rendelkezik jó ökológiai állapottal. A korábbi politikai célkitűzéseket nem sikerült teljesíteni, és nem valószínű, hogy a 2030-as célokat elérjük.
· A vízi ökoszisztémák romlása veszélyezteti Európa vízügyi ellenállóképességét. A vízhiány Európa területeinek 30%-át és a lakosság 34%-át érinti.
· A szennyezés továbbra is jelentős közegészségügyi probléma, annak ellenére, hogy az uniós intézkedések javították a levegőminőséget és csökkentették a korai halálozások számát. A környezetszennyezés továbbra is jelentősen rontja az életminőséget Európában: az idő előtti halálozások legalább 10%-át a szennyezett levegőnek, víznek és talajnak, valamint a zajnak és a káros vegyi anyagoknak való kitettség okozza.
· A környezeti kockázatok nem egyformán érintik a társadalmat: a legnagyobb terheket a hátrányos helyzetű és sérülékeny csoportok – például a gyermekek, az idősek, a krónikus betegek és a fogyatékossággal élők – viselik.
4. Gazdaságunk és természeti erőforrásaink közötti dinamika kezelése
A negyedik fejezet arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet összehangolni a gazdasági tevékenységeket a természeti erőforrások fenntartható használatával.
· Európa gazdasága nagymértékben függ a természeti erőforrásoktól, amelyek jelentős részét az EU-n kívülről importálja. Az erőforrás-kitermelés környezeti hatásai és a geopolitikai bizonytalanságok miatt elengedhetetlen az erőforrások beszerzésének és felhasználásának újragondolása.
· Az EU a világ egyik legintenzívebben hasznosított szárazföldi területe: a földterület 38,8%-át mezőgazdasági művelés, 35,3%-át erdők, 5,8%-át pedig települések és városi területek foglalják el. Ez szükségessé teszi a különböző földhasználati igények – például a biomassza-termelés, a szénmegkötés, a megújuló energia és az ökoszisztéma-helyreállítás – közötti kompromisszumok megfontolását.
· A vízszennyezés, a túlzott vízkivétel és a vizek fizikai átalakítása kedvezőtlenül hat a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint a vizes élőhelyekre, melyet az éghajlatváltozás tovább súlyosbít. A romló vízminőség különösen az élelmiszer-termelés, az ipar és az energiaellátás számára jelent kockázatot.
· A nyersanyagok biztosítják Európa iparának működését és hozzájárulnak az életszínvonal fenntartásához. Az élelmiszer-, lakhatási és mobilitási rendszerek együttesen az EU teljes anyaglábnyomának több mint 80%-át adják. Nyersanyagok terén az EU nagymértékben függ a korlátozott számú nem európai országból érkező importtól.
· Az EU teljes anyagigényének mindössze 11,8%-át fedezi újrahasznosított anyagokból, így még messze van attól a céltól, hogy 2030-ra megduplázza körforgásossági arányát.
· Az EU jelenlegi anyagfogyasztása nem fenntartható, és meghaladja a világ legtöbb régiójának szintjét. Mivel az ezzel kapcsolatos környezeti terhelés jelentős része az EU határain kívül keletkezik, fontos, hogy az anyagfogyasztás csökkentésére irányuló intézkedések a teljes értéklánc mentén történjenek.
Forrás: Unsplash/Bereczki Domokos
5. Az emberek igényeinek kielégítése: Európa termelési és fogyasztási rendszerei
A jelentés ötödik fejezete azt vizsgálja, hogy az európai társadalom alapvető szükségleteit kiszolgáló rendszerek milyen környezeti hatásokkal járnak. A fejezet öt nagy rendszerre koncentrál: az energiatermelésre, a közlekedésre, az iparra, az élelmiszer-rendszerre és az épített környezetre.
· Minden tagállam sikeresen halad előre a fosszilis tüzelőanyagokról a fenntarthatóbb energiaforrásokra való áttérés terén, azonban a fosszilis tüzelőanyagok továbbra is meghatározó energiaforrások, amelyek az EU bruttó hozzáférhető energiahasználatának csaknem 70%-át teszik ki.
· A közlekedési rendszert a járműves közlekedés dominálja, melynek 75%-át a személygépkocsik teszik ki és nagymértékben fosszilis üzemanyagra épül. Ezzel egyidejűleg a közlekedési légszennyezés csökkenést mutat, azonban a közlekedési zaj és a légi, illetve tengeri közlekedés kibocsátásai továbbra is jelentős környezeti terhelést okoznak.
· Az ipar kibocsátása számottevően csökkent, azonban a további dekarbonizációhoz elektrifikációra, hidrogénalapú technológiákra, megújuló nyersanyagokra és a körforgásos gazdaság szélesebb körű alkalmazására lesz szükség.
· Az élelmiszerrendszer továbbra is a környezeti állapotromlás egyik fő mozgatórugója, ezért elengedhetetlen annak rendszerszintű átalakítása a biodiverzitás védelme, a vízkészletek megőrzése és a ÜHG kibocsátás csökkentése érdekében.
· Az épületek energiahatékonysága javult, az ezzel kapcsolatos ÜHG kibocsátás csökkent, mely az új épületekre vonatkozó szigorúbb energiahatékonysági előírásoknak, valamint a villamosenergia- és fűtési ágazat dekarbonizációjának köszönhető. Ugyanakkor a 2050-es uniós célok eléréséhez fel kell gyorsítani az energiahatékony felújításokat, növelni kell a klímaálló épületek arányát, és erősíteni kell a körforgásos gazdasági megoldások alkalmazását az építőiparban.
6. A remény forrása: az átalakulást elősegítő tényezők
A jelentés nemcsak a problémákat azonosítja, hanem azt is vizsgálja, hogy milyen eszközök segíthetik a fenntartható átmenetet, így a záró fejezet a lehetséges megoldásokra helyezi a hangsúlyt. A fejezet három fő területet emel ki: a szakpolitikai eszközöket, a technológiai és társadalmi innovációkat, valamint a gazdasági ösztönzőket. Emellett hangsúlyosan foglalkozik Európa természeti tőkéjének megőrzésével és helyreállításával is.
· A hosszú távú jólét megőrzéséhez Európában rendszerszintű átalakulásra van szükség, amely magában foglalja a gazdaság dekarbonizációját, a körforgásos gazdaságra való átállást és a természeti erőforrások fenntartható használatát.
· Az Európai Zöld Megállapodás jelentősen megerősítette a természet- és klímavédelmi jogszabályokat, így a következő évek legfontosabb feladata azok hatékony végrehajtása és érvényesítése.
· A helyi és regionális hiatalok kulcsszerepet töltenek be az uniós környezet- és klímapolitikai intézkedések gyakorlati megvalósításában.
· Az uniós szabályozás ösztönzésére egyre több vállalkozás helyezi előtérbe a dekarbonizációt és a körforgásos működést a puszta jogszabályi megfelelés helyett.
· A technológiai innovációk (például az akkumulátorok, a szén-dioxid-elnyelés, -hasznosítás és -tárolás, a megújuló hidrogén, valamint a kibocsátáscsökkentés szempontjából nehezen kezelhető ágazatok elektromosítására irányuló megoldások) kulcsfontosságú szerepet játszanak a gazdaságunk és a természet közötti dinamika megváltoztatásában. Ehhez gyorsabb cselekedetre és nagyobb pénzügyi támogatásra van szükség.
· A zöld átállás új munkahelyeket teremthet, ugyanakkor ehhez a munkaerő készségeinek fejlesztésére és az oktatási rendszerek alkalmazkodására is szükség van.
· A fenntartható célok eléréshez jelentősen növelni kell az állami és magánbefektetések áramlását, valamint olyan szabályozási és pénzügyi ösztönzőkre van szükség, amelyek – következetes árképzéssel elősegítve – olcsóbbá tehetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és körforgásos megoldásokat.



