Veiland László, a Pannonhalmi Főapátság értékesítési és marketing igazgatója szerint a turizmus és a környezet kapcsolata mindig is vitatott. Egyfelől a túlzott, vagy nem megfelelő turizmus nyilvánvalóan károsítja a környezetet. Másfelől társadalmi érdek, hogy a környezet értékeit megismerhessék az emberek, és ez, nem mellékesen, pénzügyi alapot is adhat – akár környezet fenntartásához.

Pannonhalmán Szent István óta napi háromszor hangzik fel az ima, jelenleg 40 szerzetes él ott. Az itteni oktatási tevékenység folyamatos, amihez még két külső szociális otthon és hat tagiskola kapcsolódik. Összesen Pannonhalma 600 embernek ad munkahelyet.

Folyamatosan gondolkodnak arról, hogy a hagyományos tevékenységek egyeztethetőek-e az évi 180 ezer turistával? Milyen legyen Pannonhalma? Tradicionális? Innovatív?

Az egyik adható válasz erre az, hogy „a bencések hagyományosan innovatívak”, és Pannonhalma ma is az, ami ezer éve volt. A hagyományőrzés és az innováció kombinációja működhet jól; erre külföldi példák is vannak. Az egyik fő példa a Melki Apátság , ahol volt olyan év, amikor 700 000 látogatójuk volt.

„Pannonhalmát mindenkinek legalább egyszer látnia kell.”

Pannonhalmán a tapasztalatok szerint a látogatók fele megy be a Monostorba, a fele csak a külső kertbe, illetve a gyógynövénykertbe megy. A Monostor látogatóinak határa évi 250-300 000 körül lehet. Miért jönnek ide a látogatók, mit várnak? Mi az a „Pannonhalma élmény”, amiből valamit magukkal is vihetnek?

Valami, ami tükrözi az értékek időtlenségét, de ami széleskörűen népszerű. Pannonhalma őriz egy 1739-ből származó receptes könyvet, ami alapján a manufaktúrában mai technológiákkal gyártanak prémium termékeket Benedictinus (http://apatsagitermekek.hu/webshop/benedictinus-csokoladek.html ) márkajelzéssel. Kitűnően illeszkednek a borászati hagyományok, és az újjáélesztett monostori gyógynövénykultúra is.

Ehhez társult a spirituális tartalom: augusztus 15. a Nagyboldogasszony Ünnepe, így tehát a tradicionális kolostori hangulat érzékeltetése is a program része.

A vitákon, beszélgetéseken rendre előtérbe kerül a bencések értékrendje és a pénz, a pénzkeresés viszonya. Felmerül, hogy jó-e, hogy az Apátság képzéseket, tréningeket, workshop-okat is szervez, és egyesek szerint már-már olyan, mint egy turizmus-üzem. Előtérbe kerül a kérdés, hogy a Főapátság non profit, értékközvetítő intézmény legyen, vagy inkább for profit, pénzkereső intézmény legyen-e. A jelenlegi válasz az, hogy a bencés Főapátság a pénz eszközével, annak segítségével közvetíti a hagyományos értékeit, egyfajta for benefit intézményként.