Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében Részes Felek 21. konferenciája (COP21) 2015. november 30. és december 11. között került megrendezésre Párizsban. Közvetlen kollégánk, Szijártó Ágnes Magyarország OECD és UNESCO melletti Állandó Képviselete részéről vett részt a párizsi klímatárgyaláson. Élményei, tapasztalatai segíthetnek megérteni, hogy miért és hogyan született az Egyezmény.

A párizsi Klímacsúcsról  eltérő gondolatokat hallani. Az egyezmény aláírása után a hírügynökségek örömmel adtak hírt az elfogadás tényéről:  „Ez egy kis kalapács, de nagy dolgokra lehet képes” – mondta Laurent Fabius, amikor a kalapáccsal jelképesen leütötte a klímaegyezmény elfogadását. „Ahogy körbenézek a teremben, látom, hogy pozitív a hangulat, nincs ellenvetés, a párizsi klíma-megállapodást elfogadtuk” – jelentette be Laurent Fabius francia külügyminiszter, az ENSZ 21. klímakonferenciájának elnöke a jelenlévők viharos tapsa közepette. A delegációk tagjai hosszú perceken át állva, egymást átölelve ünnepelték a megállapodás elfogadását, amelyet a 2009-es koppenhágai kudarc után több évig készítettek elő.

Pár nappal később Ürge-Vorsatz Diána, ismert és elismert fizikus, klímakutató is kifejezte örömét: „Ez egy világtörténelmi jelentőségű megállapodás, amely nagyon nehéz és komplex probléma-együttesre irányul. Nem ugyanazok felelősek a klímaváltozásért, akik szenvednek tőle, sem térben, sem időben nincs egyezés. Az előző generációk már nagymértékben hozzájárultak a légkörszennyezésért, és azok, akik a leginkább szenvedni fognak emiatt, az eljövő nemzedékek. Hogy mégis, mindennek ellenére, születhetett egy politikai megállapodás, az nagyon nagy eredmény. Ráadásul ezt aláírták azok az országok is, amelyek eddig minden lehetséges eszközzel próbálták kisiklatni az éghajlati tárgyalásokat. Ugyanúgy csatlakozott Szaúd-Arábia, mint Venezuela. A nagy olajtermelő országok is partnerek, olyanok, amelyek a csatlakozással – kissé túlozva – a saját halálos ítéletüket írták alá.”

Sokan azonban már az elfogadáskor hangsúlyozták a Párizsi Megállapodás főbb hiányosságait:

  • A globális felmelegedés 2 fok alatt tartását célozza, de csak „igyekszik erőfeszítéseket tenni” a felmelegedés 1,5 fok alatt tartásához.
  • A fosszilis tüzelőanyagok kivezetését nem köti céldátumhoz vagy kibocsátás-csökkentési százalékhoz, csak annyit említ, hogy a globális kibocsátásoknak „mihamarabb” tetőzniük kell és a zéró kibocsátást 2100-re tervezi.
  • Nincs jogilag kötelező eszköz, amivel javíttatni lehetne a 2020 utánra vonatkozó, elégtelen nemzeti szintű vállalásokon. A klímavédelmi vállalások növeléséhez csak egy harmatgyenge „facilitatív párbeszéd” terve szerepel 2018-ban, de ez sem kötelez a vállalások növelésére, javítására.
  • A teljesítés hivatalos, globális első értékelése csak 2023-ban esedékes, és aztán minden 5. évben.
  • Nagyon gyenge a „veszteségek és károk” mechanizmus, annak elismerése, hogy a klímaváltozás néhány hatása orvosolhatatlan. A szöveg következetesen nem említ kompenzációt vagy felelősségvállalást a klímaváltozás hatásai által érintett emberek számára.
  • Az egyetlen jogi kötelezettség a pénzekkel kapcsolatban az, hogy a fejlett országoknak jelentést kell tenniük az általuk nyújtott pénzügyi támogatásokról – de arra nincsenek kötelezve, hogy nyújtsanak is támogatást.

Szijártó Ágnes Magyarország OECD és UNESCO melletti Állandó Képviselete által vett részt a párizsi klímatárgyaláson. A tárgyalás valójában nem Párizsban volt: logisztikai okokból minden egy Le Bourget  nevű település kiállítási parkjában zajlott, Párizs mellett. Összesen mintegy negyvenezer (!) résztvevőt vártak, de a terrortámadások miatt valószínűleg nem jöttek el ennyien.

A konferencia előkészítése óriási munkát és szervezettséget igényelt. A városba érkező nagyszámú államfő és résztvevő okozta közlekedési fennakadások elkerülése végett a konferencia előtti hétvégén ingyenes közösségi közlekedést biztosítottak mindenki számára.

A klímacsúcson a közösségi közlekedést választókat a Le Bourget állomásra megérkezve csinos hostessek várták kedvesen és mosolyogva. Az állomásról ingyenes buszok szállították az embereket az egyébként körbezárt és rendőrökkel, katonákkal őrzött kiállítási területre, ahol a vendégszeretetet a bejárat mellett elhelyezett oszlopokra festett 195 részes ország zászlaja és a megérkezők kezébe adott bioalma is tovább erősítette.

Amikor az ember megérkezett, akkor ellenőrizték, hogy ki ő, honnan jött, egyáltalán bemehet-e a tárgyalási területre (Ágnesnek a Külügyminisztérium segített a hivatalos tennivalók intézésében). Mindent részletesen ellenőriztek, mint a repülőtereken; de „italokat és parfümöt be lehetett vinni, ha ittunk belőle, illetve fújtunk magunkra.”

Ágnes a belépéskor kapott egy textil szatyrot, amely egy pulóverből volt újrahasznosítva, ezzel is hangsúlyozva a hulladékgazdálkodás fontosságát. A területen csak elektromos autók voltak. Eldobható poharat és pillepalackot sehol nem használtak, a műanyag kávéspoharak visszaválthatóak voltak, és mindenki kapott egy kulacsot, amit maga tölthetett fel az ivókutaknál. Emellett a fogadó csomag része volt a résztvevők ingyenes közösségi közlekedésének biztosítása is egész Párizsban.

A tárgyalási zónában rengeteg esemény zajlott párhuzamosan.

  • A miniszteri, diplomáciai szintű megbeszélésekről, tárgyalásokról a földi halandók aligha tudhattak. A nagy sajtómegjelenést kapott vezetői szintű megbeszélések az első napon zajlottak, oda az országokat képviselő legfőbb vezető (Magyarország esetében Áder János köztársasági elnök úr) mellett csak két-három személyt engedtek be.
  • Két nagy plenáris terem volt; olyat képzeljünk el, mint a SYMA csarnok.
  • Voltak termek, ahonnan kitűnően lehetett követni a plenáris termek eseményeit, ezek az úgynevezett hallgató termek (Listening Rooms).
  • Rengeteg kísérő tárgyalás és egyeztetés volt: szervezett ilyeneket az Európai Unió, de szerveztek ilyeneket az egyes szakbizottságok, nemzetközi szervezetek vagy éppen az egyes országok is.
  • A kiállító területeken cégek, bizonyos országok standjait lehetett látni, de voltak egyesületek, civil szervezetek is. Meglepően sok afrikai ország, szervezet és cég mutatkozott itt be. Meglepő volt a FACEBOOK és a GOOGLE standja: előbbi a rendszer használatának alacsony energiaigényét hangsúlyozta, utóbbi pedig a Google Maps által követhető földhasználat-változásokat mutatta be.
  • Emellett voltak kísérő rendezvények (Side Events). Ezek általában másfél órás egységekből álltak, amelyekre négy-öt különböző területen dolgozó szakembert hívtak meg. A körülbelül negyed órás, tudományos eredményekre és esettanulmányokra alapozó előadásokat panelbeszélgetés követte, amelyekhez a közönség is tehetett fel kérdéseket.

A témák között megjelent többek között az erdők irtása, a szabad mezőgazdaság, vagy például a vállalások tettekre fordításának kérdésköre is. Sokan meglepődtek azon, hogy milyen jelentősen szerepel az emberi jogok kérdése, a nők és a fiatalok helyzete, szerepe. Ebben érezhető volt a szeptemberben elfogadott Fenntartható Fejlődési Célok (Sustainable Development Goals) egyezmény  hatása.

Hangsúlyos volt a klímafinanszírozás, az elsivatagosodás, és a mezőgazdaság témakörének fontossága is, de ezekben domináltak Afrika, Dél-Amerika és a szigetországok adatai és esettanulmányai, ami néha nehézzé tette a problémák Európára, Magyarországra vonatkoztatását. Volt olyan előadás, amely csak közvetve érinti hazánkat, például a gleccserek és jégsapkák olvadásának elemzése, és annak hatásai. Voltak konkrétan a tárgyalások fő kérdéseihez igazodó beszélgetések is; ilyen volt például az, amelyik azt elemezte, hogy mit jelent, ha a legfeljebb 2 C˚-os hőmérséklet növekedést vállaljuk, és mit, ha az 1,5 C˚-os növekedést.

Érezhető ellentét volt a fejlett, és a fejlődő országok érdekei és érvrendszere között. A fejlődő országok szerint alapvetően fontos, hogy a fejlett államok radikálisan csökkentsék a kibocsátásukat, és anyagilag is segítsék a fejlődő országok átállását. Ugyanakkor a fejlett államok szerint a fejlődő államoknak is csökkenteniük kell az üvegház-gázok kibocsátását, hiszen ma már az ő szennyezésük is igen jelentős. (Külön érdekesség, hogy Kína is a fejlődő államok között szerepelt, jóllehet mind gazdasági ereje, mind a kibocsátás mértéke alapján jócskán kilóg a sorból…)

A sok program közötti eligazodást segítették az óriás kivetítők, a térképek, de a különböző telefonra letölthető COP21-es alkalmazások is. Minden teremre ki volt vetítve, hogy milyen program zajlik bent éppen, és hogy mi lesz a következő.

Az esemény biztonságának biztosítása kiemelt jelentőségű volt, így biztonsági őröket és rendőröket minden felé lehetett látni. Állítólag mintegy négyezren voltak a rendezvényen, a világ minden tájáról érkezve. Ezzel furcsa ellentétben van, hogy állítólag csak öt orvos volt a helyszínen…

Időnként kisebb demonstrációkra, tüntetésekre is sor került. Bár a jelenlévők többsége ezek fő üzenetével egyetértett, de jelenlétük itt kicsit zavaróan hatott: egyértelmű volt, hogy a tárgyalásokon komplexebb dolgok zajlanak, és az eredmény aligha függ pár tucat aktivista demonstrációjától.

A tárgyalási helyszín mellett kapott helyet az Éghajlat Generáció Területe (Climate Generation Areas), ahová a megfelelő biztonsági ellenőrzést követően bárki ingyenesen beléphetett, aki előzőleg regisztrált. A civil szervezetek többnyire itt kaptak helyet. A 120 kiállítási stand, a 20 interaktív oktatási kiállítás, a csaknem 400 (!) konferencia és a több mint 60 filmvetítés célja az volt, hogy elősegítse az éghajlatváltozási problémák megoldásának megvitatását.

 A terület egyik emlékezetes része a Juice Energy Bar volt, ahol a vendégek szobakerékpárokon tekertek, hogy így termeljenek energiát a gyümölcsök levének kifacsarásához…

A tárgyalások második hetének végére nagyon feszültté vált a hangulat. A tervek szerint szerdán véglegesült volna a szöveg, azt csütörtökön lefordítják, és pénteken ünnepélyesen elfogadják. Az egyeztetések nagyon elhúzódtak; volt olyan, hogy a magyar delegáció reggel 5-ig megbeszélésen vett részt. Az elfogadásra csak szombaton este került sor.

Szijártó Ágnes szerint a megszületett egyezmény  jól tükrözi, hogy a világ vezetői ma már egyetértenek abban, hogy tényleg nagy a baj és cselekedni kell. Ezt önti formába az egyezmény, mely jó hivatkozási alapot nyújt a későbbiek folyamán.

Az egyezmény mindenképpen nagy eredmény. A 195 tagország előzetes vállalásai (Intended Nationally Determined Contributions, INDCs)  alapján a hőmérséklet emelkedésének üteme becsülhetően 2,7 – 3,5 C˚ körüli érték alatt lenne tartható. Ehelyett az elfogadott egyezmény a globális felmelegedés 2 C˚ alatt tartását célozza, és igyekszik erőfeszítéseket tenni a felmelegedés 1,5 C˚ alatt tartásához is. Tehát szigorúbb lett. Hogyan lett a három fokból kettő, sőt másfél? Nem volt könnyű!