Válság után, válság előtt?

Publikálva: 2018. szeptember 24.

Az alábbiakban a fenti főcímet, és a „Fenntartható fejlődés esélyei a világgazdasági válság után tíz évvel” alcímet viselő, szeptember 20-án tartott konferenciáról adunk beszámolót – azzal, hogy az ott elhangzottakkal nem feltétlenül értünk egyet, ugyanakkor a gyümölcsöző együttgondolkodáshoz az elhangzott gondolatok hasznosak lehetnek.

A konferenciát az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága  és a Magyar Természetvédők Szövetsége együtt szervezte; azt igen komoly érdeklődés kísérte.

Schmuck Erzsébet

Schmuck Erzsébet, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága  elnöke megnyitójában előrebocsátotta, hogy a gazdasági válságok kezelését a legtöbb kormányzat a fogyasztás növelésében látja, és ez a környezetre nézve veszélyt jelent. Technikai megközelítésben a robotika korszaka most van felfutóban, tehát nem lenne miért aggódni. Ugyanakkor pénzügyi megközelítésben igenis van miért aggódni. A gazdaság területén pénz túlkínálat van, a befektetések kockázata nő. Maga az IMF fogalmazott úgy, hogy „a bank a semmiből nyújt hitelt”, tehát a semmiből létrehozott hitelpénz kering a világban.

"a bioszféra az összeomlás szélén van… és „ezt meg sem halljuk”

A 2008-as vláság óta 40%-kal nőtt a világ adósságálománya. Az állam a növekedésben érdekelt, de a hivatkozót jólét (egyl-el) ez nem egyezik a jóllét (két ll-el írva) fogalmával; és esetenkint kifejezetten ellentétbe kerülhet a környezeti megfontolásokkal. A növekvő fogyasztás a tapasztalatok szerint növekvő környezetterhelést jelent – az elmúlt évek sajnos megcáfolták azokat a reményeket, hogy a gazdaság növekedhet a környezeti terhek növekedése nélkül.

Húszezer tudós szerint a bioszféra az összeomlás szélén van, a fajok kihalásának új hullámát éljük, és „ezt meg sem halljuk”.

A világ közeledik a paradigmaváltás kikényszerítéséhez. De viták kellenek arról, hogy mit is értünk fenntartható társadalom alatt? Mert nem csak a GDP növekedésének fenntartását kellene ez alatt értsük, és így a magyar gazdaságpolitikát újra kell gondolni. El kell gondolkodnunk azon, hogy a beütő pénzügyi válság, amely, attól félek, be fog ütni, mennyire rengeti meg a magyar társadalmat?

Székely János

Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága elnöke kiemelte, hogy a kereszténység szerint a személy méltósága alapvető, a személy végtelen érték – úgy is, mint a teremtő mása. Azok a rendszerek, amelyek Istent tagadni kezdték – látszólag az emberek érdekében (leginkább a kommunizmus és a nácizmus), azok embertelenségbe fulladtak.

Az ember lényege szerint társas lény. Az emberségünket csak másokkal együtt tudjuk kibontakoztatni. Az állam tehát természetes, jó és szükségszerű. „A közéletben való részvétel az emberszolgálat egyik legnemesebb módja.”

A globalizmus öt halálos ellensége

  1. Isten és vallás,
  2. Család („a szingli a legkönnyebben manipulálható”),
  3. Nemzet,
  4. Föld,
  5. Közösségek („minden hely, ahol az emberek együtt tervezik, együtt álmodják a jövőjüket”).

A migráció kérdéskörére vonatkozva: a nemzetnek joga van védeni magát, joga van megerősíteni határait. Ugyanakkor „a Földet Isten minden ember boldogulására szánta”; „Mindenki felelős mindenkiért.”

Az egyház szerint a magántulajdon védelmét megelőzi az emberhez méltó megélhetés joga (Gaudium et spec 69 ). A Föld legfőbb tulajdonosa a Teremtő. A magántulajdon koncentrációja nem kedvező, az sérti az emberek szabad önrendelkezését. Eközben körülbelül 350 személy irányítja a földi javak 40%-át. Ezért a „magántulajdon korlátainak megalkotása az egyik legfőbb feladatunk”, ide értve például a helyes vagyonadót is. A szabad piac rendszerébe korlátokat kellene építeni. Ilyen az is, hogy a vállalkozások számoljanak a környezeti károk externáliáival. Mára már hivatalosan mindenütt elfogadott, hogy az ember nem birtokolható, de az sem helyes, hogy például a levegő, a víz a gazdasági élet részévé válik.

„Körülbelül hat másodpercenként éhen hal egy gyerek Földünkön.”

„A hasznon (GDP növelés) nem cél, hanem eszköz. A cél az ember.” Nem jó mérőszám a GDP, mert nem mutatja az emberek boldogulását. Az egyház támogatja a teljes foglalkoztatottságot – nem csak a keresetért, hanem az önértékelésért is.

„Nem a korlátlan szabad verseny a helyes gazdasági modell.”

Nem a legerőszakosabb állatok uralták az evolúciót. Volt néhány nagyon erőszakos állat a bolygón, amelyik felfalta a saját élelmiszerláncát, és nagyon hamar kihalt. Az alkalmazkodásra leginkább képesek a leginkább életképesek. Az egymás ellen küzdő cégekből boldog nemzet nem lesz.

Az ember arra született, hogy szeressen és adjon, akosson, építsen, és nem arra, hogy önmagáért törtessen és önmagának gyűjtsön. Ha egy szenved, minden ember szenved. Ha egy örül, mind örül.

Székely János püspök úr kijelentette, hogy korántsem csak a középosztályra kell gondolnunk. A magyar társadalom kb. 8%-a leszakadó réteg, és ez az arány növekedést mutat. Az élhető jövő nem elérhető, ha ezt nem tudjuk kezelni. Ennek elsősorban az oktatás és a munkahelyteremtés a terepe, és ebben az egyháznak is óriási szerepe lehet.

György László

György László, az ITM  gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára kijelentette, hogy a 2008-as válság azért is érte hazánkat nagyon erősen, mert akkor Magyarországnak igen magas államadóssága volt.

Az államadósság kérdésének kezelése és a költségvetési hiány kezelése alapkérdés a jelenlegi kormányzásban. Mint mondta, a felnőttképzés a mai napig elégtelen; a fejlett államok a munkavállalók többségét két-három évenként képzik. Mint kijelentette, a foglalkoztatottak száma nő, közalkalmazottak nélkül számítva is. Ugyanakkor jelenleg 110-120 ezer közfoglalkoztatott van, és ez sok.

A négy kiemelt szektor:

  1. Élelmiszergazdaság,
  2. Kreatív ipar,
  3. Egészségipar,
  4. Építőipar.

Mint mondta, 2030-ig a kormányzat 4000 milliárd forintit szán a közlekedés infrastruktúrájára, ebben egyebek mellett a közösségi közlekedésben az egységes jegyrendszer bevezetése is benne van.

Bodo Ellmers

Bodo Ellmers, az European Network on Debt and Development  tagja szerint az adósságok mértéke minden eddiginél magasabb, akár az állami adósságokat, akár a háztartások adósságát tekintjük. Az adósságok mára a globális GDP 225%-át teszik ki, ez körülbelül 164 trillió USA dollár. Ennek több oka is van:

Ahogy mondta, a 2008-as válságra válaszul hoztak megszorító intézkedéseket, és kisegítették a bankokat („bank bailouts”), de az adósságok elengedése illetve a rendszer újragondolása („debt felied and sesturcturing) nem történt meg. Ma is jellemző a banki szektorban a koncentráció, amelynek révén olyan óriási bankszervezetek jönnek létre, amelyek esetleges összeomlása az államszervezeteket is fenyegethetné. Ezért az ilyen veszélyesen nagy („too big to fail”) bankokat életben tartják, akkor is, ha ezekre a szakma is zombi bankként hivatkozik.

Az egyik megoldás a jövedelmek növelése lehetne, amely a háztartásokat nem kényszerítené adósságok felvételére.

Pogátsa Zoltán

Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem  docense röviden felvázolta az egyes fő közgazdaságtudományi elméleteket a válságról.

Az úgynevezett osztrák iskola (Hayek) szerint van természetes kamatráta, és azt a piac folyamatok maguk meg is találnák. E helyett haa jegybank rosszul állapítja meg a kamatrátát, akkor az lehet a gazdasági válságok legfőbb okozója. Az elmélet szerint ilyen helyzetekben felesleges kapacitások jönnek létre, és ekkor ki kell tisztulnia a piacnak. Az elmélet ellen szól, hogy tudományosan nehéz verifikálni a helyes kamatrátát.

A neoklasszikus közgazdaságtan szerint létre kell hogy jöjjön az egyensúlyi helyzet, amikor a piac maga mindent beáraz. Say törvénye szerint a kínálat megtalálja a keresletet (azaz a munkavállaló elkölti a keresetét). E szerint csak külső hatások miatt jöhet létre válság, a közgazdaság ilyet nem hoz létre. Ilyen külső hatás lehetett 2008-ban a dereguláció. Mások szerint ilyen külső hatás volt Európában az államok túlköltekezése, tehát sokan az államokat teszik felelőssé. Erre válaszlépés volt Merkel megoldása, aki a fiskális politikát a közösségi szintre emelte (jóllehet ott az elszámoltathatóság és az átláthatóság erősen kétséges).

A magánadósság (Minsky) elve szerint a válság megerősíti a pénzügyi rendszert. Konjunktúra idején a bankok pénzt nyomnak ki, ciklikusan tehát ráerősítenek a fejlődésre – amíg nincs válság. Akkor aztán a bank befékez: pont akkor nem ad ponzt / hitelt, amikor arra nagy szükség lenne.

Steve Keen szerint a magánadósságok 80-as évekbeli megnövekedése nélkül nem lett volna gazdasági növekedés az USA-ban. Ez tehát a jövő generációk terhére való adósság-felvétel.

Az alulfogyasztás (Piketty) elmélete szerint a gondok okzója az, hogy a szupergazdagoknál öszpontosul a tőke, miközben az alul lévők jövedelmei csökkennek. Ennek eredménye, hogy hiába termelünk, nincsen vásárló. Megoldás lehet a progresszív adórendszer, az újraelosztás növelése, és a magasabb minimálbér. Az elmélet viszonylag jó választ adhat a 2008-as válságra, de nem magyarázza az 1970-es évek folyamatait.

A csökkenő termelékenység jelenségére nemigen van magyarázat. A termelékenységet időben ábrázolva egy ingatag trendet kapunk, de az kétségtelenül lefelé tart – és erre nemigen tudnak magyarázatot adni a közgazdászok. Ez is oka lehet a válságnak.

A marxiánus nézet szerint a válság a kapitalista rendszer válsága. A marxixta közgazdaságtudomány szerint csak az ember kizsákmányolásából lehet monopol profit. Ha viszont gépeket és automata gépsorokat alkalmazok, azt nem tudom kizsákmányolni. a profitráta tehát süllyed.

A fenti iskolák és elméletek nem feltétlenül zárják ki egymást; azok akár egymás mellett is létezhetnek.

Mindezek mellett jött létre az ökológiai elmélet, amely szerint a holisztikus látásmód hiánya a probléma alapja. A jövő nemzedékek terhére felvett adósság elfogadhatatlan, hiszen ennek révén az ökológiai tőként feléli a rendszer. Ugyanakkor az ökológiai tőke-, és a jövő nemzedékek szószólói általában gyengék.

Megjegyzendő, hogy miközben a nyugati gazdaságokban az ipar a harmadára szorult, eközben a pénzügyi szektor profitabilitása kiemelkedően nagy.

Csath Magdolna

Csath Magdolna, a Szent István Egyetem  professzora szerint Magyarországon a multi szektor a rendszerváltás óta kedvezményezett; ennek egyik jele a 9%-os adókedvezmény. Igen, az infrastruktúra a térségben hazánkban kiemelkedően fejlett: ez is azért lett ilyen, hogy a multik tudják hozni-vinni, amit akarnak. De ez természetesen komoly fenntarthatósági kérdéseket vet fel.

A tulajdonosi jogon Magyarországról hazavitt profit 2004-óta nő. Ez most éppen kb. 15%.

Már 1934-ben kijelentette Kuznets, hogy „A GDP alkalmatlan a társadalmi jóllét mérésére”. 1968-ban pedig azt mondta J. K. Kennedy: „A GDP csak azt nem méri, ami miatt érdemes élni.”

„A szélessávú internetbe beruházni jó, de azt használni is tudni kellene.”

A jármű összeszerelés, mint tevékenység van a legnagyobb veszélyben a digitalizáció miatt, figyelmeztet sok elemzés.

A bankok indította válságot a társadalom fizette meg. Vajon hány bankárnak csökkent a fizetése a válság kirobbanása óta?

A rendszer növeli az új válság esélyét

 Magyarország esetében a demográfiai fenntarthatóság kérdése fontosabb, mint a GDP alakulása.

A mennyiségi növekedést minőségi fejlődéssé és fejlesztéssé kellene alakítani. Az egysíkú gondolkodásba figyelembe kellene venni az externáliákat is. A haszon-maximalizálás helyett figyelembe kellene venni a társadalmi tőke (bizalom) alakulását, a jóllét fogalmát. Fel kellene hagyni a mindent eltorzító anyagi értékekkel, amit kitűnően mutat egy-egy focista, egy orvos, és egy tanár bére. A szövetkezet intézménye elgondolkodtató lehet. A szélessávú internetbe beruházni jó, de azt használni is tudni kellene. Az értékteremtő tevékenységeket kellene megbecsülni.

Joób Márk

Joób Márk, a Soproni Egyetem címzetes egyetemi tanára szerint fenntartható pénzügyi rendszer nélkül nincsen fenntarthatóság. A bank hitelezés útján teremt bankbetéteket; egyszerre teremt hitelt (követelés) és betétet (tartozás). A pénz adósság. A pénztermelés ütemét a bankok határozzák meg, így a pénztermelők aláássák a demokratikus rendszereket. A számlapénz nem törvényes fizetőeszköz, ezért a bakrendszer egy piramisjáték. A pénzteremtés ingadozó: növekedéskor bővebb, válságkor visszafogott. A rendszerfontosságú bankok implicit állami garanciát élveznek (too big to fail).

„Vagy növekedés van, vagy válság.”

A hitelpénz növekedést igényel: a reálgazdaság monetáris nyomás alatt áll. Vagy növekedés van, vagy válság. Nincsen egyensúlyi állapot. 1970 és 2010 között az IMF szerint 425 rendszer szintű pénzügyi válság volt a világban.

Joób javaslata szerint a kereskedelmi bank ne teremthessen pénzt. Digitális pénzt (banki számlapénzt) is csak jegybank teremthet, mert a pénzteremtés közfeladat, az ország fizetőeszköze közjószág. Legyen a pénzteremtés ellenőrizhető, átlátható. Így a pénzteremtés és a hitelezés függetlenedne. Az új pénz állami kiadás útján kerülhetne forgalomba, például egészségügyi-, vagy oktatási kiadásként.

Bencsik János

Bencsik János, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának  alelnöke szerint nagyon fontos, hogy egy-egy térségben többféle gazdasági irány párhuzamosan működjön. Ez a gazdasági változásokkal szemben ellenállóbbá teheti a helyi társadalmat. Ahogy fogalmazott:

„Soha nem a fősodor hozta meg egy-egy válságra a választ.”


Lásd még:

Menü

Nyitólap

Navigáció