Régi városrészben lakni romantikus dolog, de az ember számtalan nehézségbe ütközik. Az öregedő ablakkeretek, a recsegő parketta, a régi víz-, és áramvezetékek sokakat elriasztanak. És a romantika nem nagyon divatos...
Ha a régi városrészek vonzóvá tételére nem fordít kellő figyelmet a városvezetés, akkor azok állapota könnyen leromolhat. Először a jobb módú lakók költöznek el, aztán a jobb módú turisták is. A régi negyedek elszlömösödnek, a város szerkezete pedig a lyukas fánkhoz kezd hasonlítani.
A felmerülő problémákra az egyes városok sokféle választ adhatnak. Az egyik az, hogy a város vezetése engedélyezi, elősegíti a növények betelepítését. Ez nem feltétlenül jelent költséges parképítéseket, hanem csak kis lépéseket.
A fal melletti futórózsa például egészen pici helyen is kivirul, egy-egy cserepes növény pedig majdnem minden járdán elfér.
Megjelennek a levendulák, az egynyári virágok, a cserjék. Vannak helyek, ahol az üzletek reklámjának szerves része a bolt előtti növényzet. Rövidesen pedig a lakók már azon versenyeznek, hogy kinek szebb a háza előtti virágoskert. Vannak ilyen példák pesti lakótelepen is.
Mindez persze számos kérdést felvet. Az egyik az öntözés: magyarországi éghajlaton öntözés nélkül bele se fogjunk kertészkedésbe. Hollandiában, ahol ezek a képek készültek, ez a probléma nem merül fel.
A másik kérdés a jogi helyzet: attól, hogy a ház elé virágot ültetünk, az még közterület marad. Növények ültetésekor ügyeljünk arra, hogy maradjon elég hely a gyalogosoknak, de szükség esetén a mentőknek, tűzoltóknak is. Jelen képek készülésének helyén a „kert” tulajdonosa mikor látta, hogy közeledünk, előzékenyen engedett minket növényei közé. Mi persze zavarodottan meghátráltunk, mert a mi fogalmunk szerint az az ő „varázskertje”.…
Kapcsolódó cikkek: