Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) hivatalos adatai szerint az Európai Unió üvegház-gáz kibocsátása 1,3%-kal tovább csökkent 2012-ben; így az 1990-es viszonyítási alaphoz képest már 19,2%-kal csökkent. Ezzel biztosnak látszik, hogy az EU eléri 2020-ra a kitűzött 20%-os kibocsátás-csökkentési célt.
A megállapítás az ENSZ számára készült EU üvegház-gáz kibocsátás 2012 c. jelentésből származik. E szerint az üvegház-gázok kibocsátása 1990 óta 1082 megatonnával csökkent, ami több, mint például Olaszország és az Egyesült Királyság együttes kibocsátása 2012-ben. Ennek eredményeképpen az EU közel van ahhoz, hogy intézkedéseivel elérje a 2020-ra kitűzött Éghajlati és Energetikai célokat .
Az Európai Unió első 15 tagja a Kyoto Egyezményt is aláírta, vállalva, hogy átlagosan 8%-kal csökkentik a kibocsátásukat 2008 és 2012 között. Ezek az államok átlagosan 11,8%-kal csökkentették a kibocsátásukat a 2008-2012 időszakban, nem számítva ide a veszteségeket vagy a Kyotói Egyezmény révén létrejött hitelrendszert. A 15 állam kibocsátás csökkenése 2008 és 2012 között nagyobb volt, mint Spanyolország összes kibocsátása 2012-ben.
Miért csökkent a szennyezés kibocsátás az EU-ban 2012-ben?
A kibocsátás 2011 és 2012 között 1,3%-kal csökkent, nagyrészt a közlekedésben és az iparban érvényesített korlátozások-, és a megújuló energiák nagyobb arányú használatának köszönhetően.
A 2012-es EU kibocsátás csökkenésnek Olaszország adta a 45%-át, nagyrészt a közlekedésben és az iparban jelentkező kevesebb szennyezés révén. A második legnagyobb csökkenés Lengyelországban jelentkezett, főként a szilárd energiahordozók használatának tekintélyes csökkenése miatt. Az 1990 óta tartó kibocsátás csökkenési folyamattal ellentétben az Egyesült Királyságban és Németországban növekedett a kibocsátás 2012-ben – éppen a szilárd energiahordozók növekvő használata miatt.
Üvegház-gázok kibocsátása és a GDP változása
Az EEA Emissziós trendekkel kapcsolatos technikai elemzése kimutatja, hogy a GDP változása (növekedés vagy visszaesés) az üvegház-gázok kibocsátásának váltakozását 1990 óta csak harmadrészben magyarázza. A gazdasági recesszió éveiben, így 2008 és 2012 között, a GDP változása az EU egészére vonatkoztatva alig 50%-ban magyarázza a mért kibocsátás csökkenést. Más tényezők és szakpolitikai intézkedések legalább ilyen fontos szerepet játszottak a kibocsátás csökkenésében, így például a megújuló energiaforrások használatának magabiztos növekedése, vagy az energiahatékonyság fejlődése.
Bár a GDP továbbra is egy fontos tényező az üvegház-gázok kibocsátásának változásában, az EEA elemzése szerint a GDP és az üvegház-gáz kibocsátás változása teljességgel különvált, ha azokat a kiindulási alapként tekintett 1990-es szinthez viszonyítjuk. Bár a GDP 45%-kal csökkent 1990 óta, a kibocsátás 19%-kal csökkent, megfelezve az EU kibocsátási intenzitását, ami a GDP egy eurójára vonatkoztatott üvegház-gáz szennyezést mutatja.
A tagállamok kibocsátási intenzitása eltérő. Az egy lakosra számított üvegház-gáz kibocsátás csaknem negyedével csökkent az EU-ban 1990 óta; 12 tonnáról 9 tonnára. Hans Bruyninckx, az EEA ügyvezető igazgatója szerint: “Az EU megmutatta, hogy nincs ellentmondás a gazdaság növekedése és a csökkenő üvegház-gáz kibocsátás között. Az EU és a tagországok politikája jól működik. Tovább kell mennünk, de ez függ attól, hogy a tagállamok hogyan hajtják végre a szakpolitikákat. Ez felvázol egy lehetséges utat az alacsony karbon-kibocsátású-, biztos energetikai alapokon álló társadalom felé.”
A lefelé ívelő kibocsátási mutató tartósnak ígérkezik 2013-ban is, ahogyan azt az EU kibocsátás kereskedelmi rendszerének adatai tükrözik, és az Eurostat energetikai statisztikákon alapuló előzetes becslései is mutatják. A hivatalos becslést a 2013-as üvegház-gáz kibocsátásokról ősszel publikálja az EEA és a DG CLIMA (EU Főigazgatóság).
További információ:
Az eredeti sajtóközlemény elérhető itt.